Annamária

- Szép látvány volt a gyötrelmes arcuk nem?-kuncog a söfőr.Nagyon félelmetesnek találom ezt az alakot, valami nagyon nincs ott bent rendben neki.A kocsi lassít..- Megérkeztünk!-néz hátra mosolyogva a sálas, akit valami nagyon félelmetes "aura" vesz körül.
-Kiszállni!-dörmögi a szőke.Természetesen engedelmeskedünk..miért ne tennénk?
-Jéé!-csodálkozom a nagy ház láttán, ami eddig nem is látszódott a lombok közül.Van itt minden kérem szépen a ház két emeletes minden szinten bazinagy terasz.. nagy kert ami tele van szebbnél szebb rózsákkal..Ahogy belépünk az ajtón egy nagy aula mint egy szállodában, szemben egy óriási katedrál ablak.Sok sok lépcső vezet a másik két emeletre, amiket cifra oszlopok tartanak. Fentről egy óriási csillár lóg, sok sok virág is van itt, egyszerűen gyönyörűek bár.. még soha nem láttam ilyen virágokat.
-Erre..-indul föl az eggyik lépcsőn az albínó fiú..ahogy fölérünk az első szintre pepperónis pizza illata csapja meg orrom.Egy étkező szerü helyen vagyunk 3 pasas beszélget odabent eggyikük az asztalfőnél a pizzát majszolja, a másik két férfi kicsit messzeb ül szintén az étkező asztalnál.
-Don Vargas.-szólítja meg az étkezőt egy szőke hajú borostás fazon.Mire a barna hajú kissé kócos fazon finoman megtörli száját majd föláll és az ajtó felé veszi az irányt.
-Hát ők kik?-lassít Don Vargas.Igen így szólították..
-Szemtínúk.-mosolyog hátratett kezekkel a sálas krapek, akit hosszan megbámulok, mire felnyitja szemeit és belenéz az enyémbe. Hideg a tekintete mégis mosolyog, nem tudok elfordulni teljesen lefagytam ettöl a viola szempártól.Végül elfordul és rámosolyog két társamra is. Ami elég furcsa, hogy Mika mióta kiszálltunk a kocsiból vigyorog.Most, hogy a sálas hideg tekintetével találkozott, még inkább örül valaminek.Lehet túl sok vért vesztett.
-Mi az?-suttogja Rózi.De nem foglalkozok nagyon vele, inkább azt próbálom kitalálni hová tartunk.Ugyanezen a szinten a nagy ablakkal szemben lévő szoba felé tartunk fábol van az ajtó, nagyon szép minták vannak benne, mégsincs túlcicomázva..Egy barnahajú zöldszemű mosolygós nyit ajtót aki eddig elől vezette a társaságot.Az ajtóból jól látom mi van a szobában.A parkettán egy kisseb vörös téglalap alakú szőnyeg fekszik, rajta egy alacsony asztal, ami mögött egy szintén vörös bőr kanapé van.Mindenki bemegy a szőke és a barna zöldszemű, akik eddig is itt tartózkodtak, ők a kanapé két oldalához állnak.. a másik négy uriember az asztal előtt sorakozik.
Csak ekkor leszek figyelmes egy óriási képre ami a kanapé mögötti falon ül.Egy barna hajú erős testű kissé borostás emberről készült a festmény.A melletünk lévő szobából is nyílik ide ajtó, ahogy látom valami iroda szerű lehet.
-Szóval?-foglal hejet a vörös kanapén Don Vargas.
-Minden elintézve.
-Rendben van!Erre koccintsunk!
-Uram!-mutogat az ajtó felé a magas szőke hátrafésült hajú pasas.
-Ó igen lányok! Ti is szeretnétek velünk koccintani?~Vee~-mosolyog ránk aranyos arcal-Katyusa, hozz bort!
-De Veneziano!-dünnyüg a kis barnahajú, aki egészen hajaz a főnökére vagy kire..
-Ó itt a bor.-mosolyog Don Vargas és a tejfölszőke magasabb nőre néz akinek méretes keblei vannak..Szépen lerakodja a tálcárol a poharakat majd mindenkinek tölt.-Tehát koccintsunk a ...