- Ehh! Izé! - ront be a szobám ajtaján Jekatyerina. - Mit is... Ja ja igen! A szekrényetekben vannak ruhák,öltözzetek csak át.... csak ennyi. - nevet ránk, és bezárja az ajtót. összenézek a két barátnómmel.
- Na vajon, milyen rucik lesznek? - nyel egy nagyot Ann'. Bár nekem is azok a hosszúszoknyás, ódivatú ruhák jutnak eszembe, nem nagyon zavar. ha mást nem, maradok a saját ruhámban.
- Kukkantsuk meg... - nyúlok a szekrényajtó felé.
- Hohó! Ez az én szekrényem! - állítom le a ruhák után kapkodó, Ann'-t. Hát igen, a ruhák meg a haja a gyengéje. - Ha összenyálazod őket megfolytalak! - üvöltöm, mire naqgyjából feleszmél.
- De az olyan vagány! Az meg cuki! - mutogat a ruhákra. Ja. Főleg a cicafüles hajpánt. Hajpánt. Ja. Az.
- Neked is van saját szekrényed! - mondom és Ann'-re nyújtom a nyelvem, mivel Mika már átcaplatott a saját szobájába. - Húzz már át a saját szobádba! - rúgom jól seggbe Ann'-t mire meglódul.
- Jóvan nya. Banya! - pofázik vissza, de azért lelép.
Azért van itt minden! Saját kis hűtő, fürdő, meg minden. A szekrényben kutatva, találok íz én ízlésemnek megfelelő ruhákat is. Szóval szépen átöltözöm, egy fekete harisnya meg szoknya, egy fehér ing, (vagy mi a frászkarika) és egy nyakkendő, meg persze fekete cipő. Meg persze miért is ne a hajpántot is a fejemre rakom. (a cicafüleset)
- Szeretem az ilyen cuccokat... - sóhajtok és vágom le magam az egyik fotelbe a nappalinkban. Barátnéim úgylátszik gyorsabban öltöztek. - Miau~ Mindig ki akartam ezt próbálni. Miau~...
- Kérem!!! - nyúl a cicafülért Ann',de elugrok előle. Eszembe jut a karsérülésem, amit szúró fájdalom kísér.
- MiAuuuuuu~ - ledőlök egy másik fotelba. - Mikaaa! Mi ez a komoly fej? Miau~ Miau~ Miau~ - nyávogok neki.
- Még egy nyávogás és... - mondja Mika, de nem tudja befejezni. Valaki áll mellettünk. A szőkeaz, bár miért ne pont a legjóképűbb előtt kell leégetni magam. Gyorsan lekapom a fejemről a cicafüleket. De azért mintha egy vigyort folytana épp el. (Mármint Ludwig.)
- Don Vargas küldött, hogy vezessem önöket le a hallba.
- Mehetünk. - mondom, és felugrunk. Menet közben a szőkeség megszólal.
- Azért,ha már egyszer Don Liuzzi lánya, lehetne komolyabb.
- Bla-bla. Nem ismertem. Amúgy Don Vargasról is simán elhiszem, hogy cicafülekben rohangászik.
- Erhm... Szokott is...
- Tényleg? És még Én legyek komoly, mi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése